Elöször is lassan vége lett a szünetnek. Én persze melóztam...De a dolgok történtek...Kezdődött ugye Barnus parájával..Azóta is próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna...És persze nem tudom a kisagyamból törölni.../Ebből következik, van nagy agyam is./
Az élet és a nyár folydogált. Néha az a paradicsomi állapot is előfordult, hogy nem történt semmi. Cs élte az életét, mászkált a gyerekekkel, egy hetet közösen is "vakációztunk". Úgy döntöttem, nem megyek le a Balcsira, mivel ez tenger pénz...Szerencsémre értő fülekre találtam.
Igy Cs-ék is útnak indultak...Éjjel értek oda, uttalan utakon. És lám, a műsor alatt kiderűlt, Barnus kitűnően ropja a táncot, és élvezi...És külön kiemelték, mennyire fejlődött egy hét alatt..Igaz, nagyon koszos volt, egy kicsit büdös is, és egy borzasztó gombás fertőzést is összeszedett, de éljen......
Bertával és Gordonnal ilyen nagy dolgok nem történtek..A hőségben volt a "bedence", néha Lottiztak, és néha becsúszott egy közös progi is.
És becsúszott A-nak egy váratlan utazás is Kanadába.
Nem tudom, ki rettent meg ettől. A, mert nem tudta, hogy mi lesz, hogy lesz, lesz-e szállása.....Cs. csak a szokásos para miatt..Aztán megbeszéltük, én oda költözöm addig-kellemest a hasznossal-ebben az időben tartjuk a vakációt a városban akciót./Pl. Pecsa))))))+közl. múzeum, séta a 6-os út melletti fogadóba. cápanézés, játszóház.../Ezekbe a progikba aztán Kiki is csatlakozott tényleg aparadicsomban éreztem magam...Egyszer Kiki meghívott egy szűli-nvnap-anyanap kombira az Öbölbe ebédelni
Így A. elrepült, mi éltük az életünket, reggel-este Cs-nek+srácoknak ott volt a skype apával.....Végül is nem volt rossz, és bizonysággá vált számomra a felismerés:A is ugyanűgy tud hülyeségeken szorongani....Csak ő kiüvölti magából, én pedig befelé üvöltök
Aztán A. hazaért, ők is elmentek nyaralgatni.Most az elmúlt héten volt a csendes hét. Négy óra autóval...Valahol, ahol a madár se jár. Idilli hely pihenni, relaxálni, csendben elmélkedni, csak egy hibája van, nincs traumatológia és térerő.
Mert Jött egy telefonfoszlány, mennek be a kórházba, Barnus elesett a bringával, eltörte mind a két kezét, most mennek be az orvoshoz. Telefon bont...Én paragépem beindult:hogy fog enni, mosakodni, aludni, iskolát kezdeni...Már rendesen berágtam magam a saját gödrödbe, mikor jött egy újabb telefon:nem mind a két karját törte el, csak a jobbat /soha nem tudom, most bal vagy jobb kezes a gyerek?/ viszont az alkar mind a két csontja eltört. Most vállig van gipszelve, napi rutinnal nézik /mint kiderült, a táborban is van egy doki, ő is nézi./ És itthon el kell vinni ellenőriztetni.
Elindultak haza, kb 8-ra értek a Jánosba /elötte a két kicsit megkaptam/, ahol iszonyú hangon a szülőket lehordták, hogy hanyagok, frlrlőtlenek.....hogy mertek idáig várni. Hiába volt ellenérv az ottani orvosi ellátás, napi vizsgálat...a szülők felelőtlenek. a vége:kedden gyerekkel vissza éhgyomorra-röntgen, vizsgálat, ha kell- a csontok helyes illesztése....És könnyített gipszról ne is álmodjanak.....
És az én egyéni traumám. Kb egy hónapja meghalt a számítógépem. Se kép. se hang..Minden fontos cucc rajta, ami naponta újabb sokkként zúdult a nyakamba. A ruha rendelés:minden modell a sz.gépen.
nincs levelezés, ergó szóban kell telefonon intézni...Naponta milliószor indultam fazont nézni, beszélni, levelet írni....Aztán K. egy hete megszánt, kaptam tőle egy sz. gépet. Ez most csak egy alap, merta jelszók is a régi gépben vannak.....
Szóval így telt ez a nyár