édes kis emlékeim, avagy ugyanaz mástól....

Tehát újra megtörtént a nagy találkozás....Végeredmény? /Közel/ ugyanarról mindhármunknak totál más emléke van.....
Önző módon magammal kezdem:nekem Győr a mámor, önfeledtség, mézes napok, öröm és boldogság.....Sokszor nem találtam találkozási pontokat ugyanabban az emlékben.....

Bea ezt már kicsit szomorkásabban adta elő és végül Robi volt a megkeseredett vénember......De.....Robi a humorista, tehát valójában neki kellene a szépre tényleg szépként emlékeznie.....Bea pedig tudvalevően pesszimista, és pedig a hülye ugribugri....De végülis én ülök totál a szarban, és mégis úgy tudom érezni, hogy szép a világ...Hülye vagyok, nem akarom tudomásúl venni, hogy amiben ülök, az szar és nem csoki?????
Tényleg kicsit szomorúvá tett ez az este. Vártam, és a végén nem voltam maradéktalanul boldog.
Mert persze volt hangos röhögés, egymás szavába vágva mese. ugyanaz három látásmód szerint. És minden kicsit máshogy....Miért van az, hogy nekem szebb és színesebb volt minden??Megint a memóriám? /ami ugye szelektív??Tudatosan törlök mindent? Vagy ez már az alzheimer???/Tudom, nem kell bevonzanom a tudatomba....ugye milyen hivatalos???/Miután ezt a témát is röhögve körberágtuk, és miután mindenki elment a tv-ben milyen műsor ment???Az alzheimer kór....Na, ennyit a "bevonzásról....

Tehát ugyanazon földrajzi helyen éltünk közel ugyanazt a gyerekkort, és mégis mindenki máshogy élte meg....Bea a legidősebb. 4 évig ö volt Papiszemefénye, talán akkor még anyuék is "boldoganéltek....". Aztán lett Csuri, majd én és Robi...
Csuri körüli tragédiát ugye én még nem élhettem meg....De a családban a legnagyobb és legokosabb lány öngyilkossága és halála biztos mindenkire rányomta a bélyegét...Ahogy most kivettem és érezhettem a két kissebb lány /jelen esetben Ria és Nyúl/ egója sérült a legtöbbet.Én ebból csak Nyúl reakcióját élhettem meg...Labilitását, bizonytalanságát, öngyilkossági próbálkozásait.....Aminel egyenes következményei az ide-oda csapódásaim, Mamiéknál, intézetben, rokonoknál, férjjelöltek, Bélabá....És ettől én nem érzem keserűnek az gyerekkoromat, ezek nekem arany szabadságként vannak az emlékeimben. Érdekes módon a két évesen intézetben töltött év sem idéz semmi borzalmat. Erre két ideám van. Vagy nem volt borzasztó, vagy törlök....És sajnos az utóbbira voksolok. Millió dolog van, ami néha apró képekben bevillan. Tudom, ott voltam, és is szereplő vagyok, de csak villanások.....Tehát maradjunk abban a jótékony radír működik...Az eredmény egy csillógóan gyönyörű gyerekkor.../Persze most, hogy írom, már villog a lámpa:apu, üvöltözések, idegen emberek, kórház, egyedül rohadt betegen otthon...../
Bea sokkal keményebben élte meg...Mert ugye 4 évesen kapott egy koloncot, vagyis engem...Ettől a ponttól nem ő volt egyedül a drága nagylány, hanme hirtelen "anyává" vált, az én anyámmá....Mert a terv nem jött be. Hiába lettem- a házasság nem volt menthető, -innen jött az elöbb leírt reakció....És Beára maradt a "felnevelésem....És akkor már itt éltünk, és papiék sem segíthettek, mert akkorra nekik ott volt Csuri...

Robi státusza szerint akár isteni is lehetett volna....Győrben maradtak....Az első fiú unoka....Papi, mint ISTEN hordozta a tenyerén...És mégis R. úgy élte meg, hogy borus volt minden.....Papi olasz vérmérséklet szerint üvöltözött, Mami szegény már akkor hajnaltól dolgozott, .Attilára persze abszolut nem emlékszem....De a félszavakból úgy érzem, nem volt ididlli az állapot....A környezet, család, körülmények...Aztán édesapja halála, onnan M bolyongásai az országban....Akkor alig volt kapcsolatunk.És érdekes módon R humorista lett....Keserű bohóc....

Végignéztem rajtunk, és két megkeseredett, öreg embert láttam és magam, aki belül mindig vigyorogtam.../alzheimer kór?????:-))))/
Az uccsó órában aztán volt már röhögés, emlékszel arra........mint egy osztálytalálkozó......Csak utánna furcsa volt, nem éreztem azt a felszabadult érzést, de jó volt.....Vagyis igen, jó volt, de én végig ilyen röhögős -dejóvolt-ra vártam...
Mint kiderűlt, R. dokumentálni szeretné a klán történetét-történelmét. Kiderült, sokkal nagyobb körben tartotta a kapcsolatot a familiával. Jó lenne, ha én még át tudnám olvasni....És persze volt igéret, jövöre veled ugyanitt.....Tanulság???Nme tudom...Mert elöször is önző módon rögtön arra gondoltam, vajon az én triumvirátusom milyen emlékeket tud majd raktározni???Tudok-e nekik ennyire fényes-napos emlék lenni???Ez a nagyszüleimből adódott, vagy csak eljöttem egy rossz helyzetből és akkor az már csak JÓ tudott lenni???Mivel tudnék én maradandó emlékké válni????

édes kis emlékeim, avagy ugyanaz mástól....

én

ennek semmi köze a gyerekehez...

Új év, új lehetőségek....A gyerekek persze behálózzák az életemet...Sokat gondolkozom, jó-nem jó????Persze imádom őket, de az energiámat teljesen leszívják....Ha nincsenek itt, akkor meg üres minden...Megint a semmi sem jó nekem....

Munka: az év elején viszonylag korán jelentkezett Gy. Hozott munkát, persze azonnal... Ilyenkor kaja-pisi nélkül melóztam....És persze /alig/ fizetett és azt is késve. Szűköltem, de muszáj volt, mást nem találtam.Voltak persze kisebb dolgok, de azt még rosszabbul fizetté. Az expressz hirdetés is működött, de az csak helyi érzéstelenítés volt. És persze a gyerekenek is varrtam, de az csak saját örömre.
Tehát végülis csak vegetáltam...Napi filléres gondokkal, de valahogy-csikorogva-mentek a napok.
És persze volt Öa, aki napi szinten gond volt. Mert ugye otthon volt, de ez is egyre borzasztóbb volt, már állandó kármentés volt fizikailag és szellemileg is....Aztán a kényszerhelyzet:ápolóotthon, és ebből is a legjobbat kihozni....Hát ez a legnagyobb jóindulattal is borzalom volt,-nekem látni- és ott élni is. Még az utoló lett volna a legemberibb, de ezt már nem élvezhette sokáig, pár hónap kínszenvedés után elment..../a kórházról inkább csak pár szó:a Tétényibe került, ami fény és pompa a többihez képest, de mint kiderült :a lelketlenség nem függ össze a kórház felszereltségével. /
A lányok a temetést is elintézték, most a maga /lassú/ módján folyik a "javak szétosztása". Én csak külső szemlélőként, de vacogó fogakkal figyelek. Túl szépen alakul a helyzet, nem tudom elhinni, hogy egy ilyen karvaly unokatestvér ilyen csendben asszisztáljon... De legyen az, amit a lányok mondanak, hogy károgok....Tehát a jelen állás szerint kiadják a lakást, amit a.:nem kell rendbetenni, így is kiveszi egy iroda, b.:rendbe kell hozni és úgy kell kiadni......Hogy mindezt miből???????A lakásból persze egy rakás dolog eltünt...Lehet, hogy a betörők, lehet, hogy a rokonok????De elég talányos dolgokat nem találtunk.....//ja, mert közben be is törtek Öa-hoz!!!!!/


Tehát vissza hozzám....Dolgozgattam aztán egyszer csak bejelentkezett a tavalyi álommunka, ismét dolgoztam az év második felében....Jó meló volt, jobban fizettek, szerettem...Igaz, a gyomorgörcs-megfelelési kényszer napi rutinná vált...De égi jelnek és segítségnek éreztem, hogy legalább ennyi van. Mert aztán Gy -vel "szakítottam"...Volt egy elszámolás, amikor számomra kiderült, hogy a napi tíz órás melóért havi 30-at kaptam tőle, és a cérnát is nekem kellett fizetne,.....Tehát azt befejeztem...

Tehát pár nap múlva újév, újra nem tudom, mit fogok csinálni. Mert az álommmeló kurtán-furcsán ért véget. Nem miatta, azt hiszem gazdaságilag kétséges a cég jövője.....Katog az agyam, és az egyetlen reményem az "ÉGIEK" vélt, vagy valós segítsége......Persze pániban vagyok. Ha egyedül vagyok itthon kattogok és ettől nem vagyok jól...Valamit ki kéne találnom, amivel le tudom magam kötni, de már a bkv utazás is erősen fékez mindenben. Filléres /szó szerint/ vannak, a karácsonyt is handmade ajándékokkal intéztem el, és égett a képem....És olvasom a horoszkópokat, amiben persze hinni akarok, és kiröhögöm magam, hogy milyen pitiáner dolgokkal akarom magam elvarázsolni. Tudom, egy kicsit "nyitni" kellene / rühellem ezt a szóképet/, mert szellemileg és érzelmileg kezdek elsivárosodni... Mennék színházba, kiállításra, vennék DVD-t, de akkor feltámad a matekzseni agyam, és itthon maradok..
És egyre többet gondolok Nyúlra, az ő életét kopizom????Ő is melózott, úgy tünt nincsenek anyagi gondjai, imádta az unokáit, de végülis folyton egyedül érezte magát.

Tavaly két életmentő ötletet hallottam:
olvastam, egy nagyi minden 200 Ft-ost eltesz az unokáinak ,ebből vesz ajándékot..Jelentem, müxik!!!!!
A másik /ez is netről való/, hogy a jövedelem 15 százalékát tegyük el életmentésre....Jelentem, ez is működik. Így most 50 ezerrel kezdem az évet....Mire elég???Nem tudom. Ez nekem sokáig elég lehet, a napi kajaigényemet beleszámítva....Igaz, néha elborzadok, amikor kiderül, mai szinten ez semmi....
És kléne persze egy új TV-t venni, mert a régi már elég viseltes....De evvel is várok.....


Tehát így élek...Néha depisen néha megbolondúlva a melótól, néha reményvesztetten és köben aggódva az unokákért, lányokért, meg akarok mindenkit menteni, Terézanyaként ...........

Gordon-a legkisebb, szívem csücske......

Úgye, harmadik gyerek magától tanul, nő, fejlődik...
És ez így is van...Minden nap új tudással jelentkezik, és ilyenkor szörnyű büszke magára...
Barnus minden rezdülését lestük. Az első mozdulatoknál hurráztunk.......Berta, mert lány újra több figyelmet kapott, minden újdonság volt...És Gordon sem első, sem lány....Ő "csak" fejlődött, nőtt és tapasztalt. És ez utóbbit kamatoztatja.

Persze az ő életében is voltak nehézségek....Mert nem úgy ment a mozgásfejlődése, ahogy a nagykönyvben meg volt írva...Először csak mi paráztunk...aztán volt a paráztatás. Az orvosok nem találtak semmit, de meg sem tudták nyugtatni a családot.....Bea persze újra lefestette a rémképet /ld. Barnus/.Gordon pedig a fenékencsúszós technikájával tökéletesen haladó boldog gyerek volt. Végül aztán volt a "kis" gyógytorna, amivel korrigálni lehetett a mozgását, ki lehetett alakítani a kúszást, amit nagyon utált, tehát inkább felállt. Innen aztán nem volt megállás. Állás után lépekedés a bútor mellet, kézenfogva, majd elindulás...De ez már profi szinten, mert ha a nagyok mennek, ő miért is ne??????

És persze imádja az autókat...Főleg Barnusét...../szerencsére B. nem irígy, és Gordon is óvatosan játszik velük./Ő is sorba állítja /ld Barnabás ebben a korban-ez hogy öröklődik????,-és ugyanúgy pörgeti a kerekeket. Kedvenc játék, amikor a földön űlve gurítom nekik az autókat.
Az ikeás vonat ugyanúgy kedvenc, napi rutin....

Az altatásban még vissza tudom csenni a csecsemő énjét. Angyali módon tud aludni, egy kis kaja után...Iszonyú kiegyensúlyozott, és vidám teremtés. Érdekes módon az ő rezdüléseit érzem a legjobban, pedig értelemszerűen rá van legkevésbé idő....

Barnabás persze az isten. Mindent elviselnek egymástól pro-kontra....És ugyanez van az odaadó szeretettel is. Barnabásban semmi féltékenység, kajla módon imádja, játszik vele...Néha becsúszik egy kis fejetlenség, de még ezt is elnézi Gordon a NAGYTESÓNAK.....Imádom, amikor a két fiú együtt játszik...

Berta szeretete nem ennyire egyértelmű. Ő már kissé betolakodónak tekinti....És persze a másik hiányossága, hogy nem lány....Köztük még egy kis feszko van....Az a szerencséje, hogy a lány mivolta még hoz neki a konyhára, mert Gordon a -kicsi státuszával -néha übereli Berta lányságát,.....Ha B úgy gondolja, nem látjuk, ellöki, eltolja magától....Persze Gordon ezt nem érti, ő csak barátkozni, játszani akar, nem érti B viselkedését.....

De szerencsére nem érzi a feszkót, minden figyelmet kikövetel/ne/. A nagyoktól sok új szót tanul....megtanulta tőlük, én a MAMA vagyok, amiből következik:nézdmama!!!és mindent szigorúan meg kell néznem.. Ez otthon a nézdanya-ra modósul. És ő is szeret olvasni, mert Bertának folyton olvasunk, és akkor neki is olvasni kell/igaz, akkor a könyv-ha nem vigyázunk-bánja..../Persze ő is imádja a varrógépeimet. Ha varrok, ott áll, ki-be kapcsolja a gombokat, szemétben turkál, a lépcsős széken akrobata mutatványokat csinál //nézdd mama!!!!/

Mivel látja, hogy a nagyok egyedül esznek, neki is egyedül KELL ennie. És meglepő módon majdnem tökéletesen eszik /bal kézzel/. Szóval szerintem tökéletes, kiegyensúlyozott gyerek.

Berta- akemény csaj

Berta a végletek NŐJE.
Az egyik arc a bájos kislány:nem tudok semmit, édes vagyok, játssz velem, szép ruhát akarok...
A másik a szélvész, sőt cunami, csapkod, morog, megüt, felesel, ronda szavakat mond/tudja, hiába próbálom nem meghallani, utálom..../

És Berta a három gyerek közül az egyetlen, akit sebészetre kellett vinni, mert betört a feje. Mert hiába minden tiltás, a székről fejre esett. És egy hang nélkül türte, hogy összekapcsolják a fejét, a kezelések alatt a hngját nem hallottuk, fegyelmezett módon tűrt és elviselt......És azóta is vonzza a bajt, üvölteni kell vele, mert életveszélyes mutatványok sorát mutatja be minden félelem nélkül.

Tehát tavaly el kellett dönteni, melyik állami oviba járjon Berta. A Halacska jó/?/ volt, de bitang drága. A jól fizető szülők gyerekeit nem "szabad" rendreutasítani, ezért a a "pisi, kaki, hülye..../napi rutinná váltak. Aztán jöttek az újabb jelek, miszerint nem minden kerek...Az anyáknapi ünnepségen nem szólalt meg, kis szürke verébként állt az általában véreblány, és nem nyitotta ki a száját....
Tehát állami ovóda: volt 3 lehetőség:az első /és kézenfekvő/ Barnus ovija. A ketteske az az ovi, ahová tornázni jártak, itt volt egy halvány segítő szál. És a harmadik a református, Cs-hez közel....
Bár ugye szabály: a testvéreket fell kell venni, de -biztos ami biztos-a kicsiket bejelentettük ide is. Ennek ellenére az első lehetőség úszott:"ugye már nem ebben a kerületben laknak,anyuka???De igen...Ja, sajnos nem tudtam, és betelt a létszám....Na, ez a vezetőnő, akit egyszer megfojtok...
A ref. ovinak volt egy bemutatója. Kiderült, a kiscsoportot az OVÓNŐ vezeti /nagy szó, Bertát felveszik, és jele is lett. És bár a ketteskébe is felvételt nyert, végül maradt a ref ovi, a Halacska.....mert ezt is így hívják. És tulipán a jele....

Aztán lassan kiderült, nem minden olyan szép...Bár drámai beilleszkedési zavarok nem voltak, de úgy éreztem, nem találja helyét Berta. De volt újdonság, szerencsére nem voltak zokogós búcsúzások....lassan-csikorogva elindult az élet. Már-már tudja a barátnők nevét, már nem csak egyedül játszik, és belépett az életébe a Barbi és egyéb nyalánkságok. És persze az anyában a kételyek is.
Az első kérdőjel, amikor Bertát nem találták, mikor el akarta hozni.....30 perc keresés. Cs. leizzadt, Gordon is, mert vele volt.......Berta nincs a szobában, a mosdóban, folyóson, sehol.....És Cs rögtön arra gondolt, meglépett....Őrült módon kereste, sírt....És egyszercsak megtalálta egy öltözőszekrényben...Hogy került oda, mióta gubbasztott ott???????És azóta többször volt hasonló...És a pisikaki....sem csitult, sőt néha még ki is egészül.....

Ettől függetlenül nagyon okos. Mindent elles Barnitól, rágja magában, és csak a tökéletessel rukkol elő.Megállás nélkül rajzol. Ha játszunk, és nem ő áll nyerésre, felborítja a játékot és ott hagy. Hiába nevelő célzatú "intelem". Rám néz, a tekintetében a "levagyszarvamama látható...A kis bosszúálló angyal.

A konokság példája:valami miatt itt aludtak. Ezek az éjszakák a vándorlásról szólnak.....Az 50 nm szinte minden pontját végigjárják. Az egyik ilyen portya után hajnali kettőkor közli velem a lány, haza akar menni...Na, ez nem megy....Erre ő bekucorodik a fotelba....Gondolom, majd megunja, nem fázhat meg, nyár van....Ötkor már kissé ingerülten mentem hozzá, persze keze-lába kihülve. Nem moccan, haza akar menni...Szóval ilyen makacs tud lenni.

De ha akar valamit, a bosszúangyalából olvadóvanilia fagyivá tud varázsolódni....És mit mondjak, engem is elvarázsol, hiába minden tapasztalat, kétely....Ja, és Bea szerint ez a büntetésem, mert én is ilyen voltam, és végre visszakapom....:))))))

Tehát ugye rajzol, szereti a szép ruhákat és olvasni kell neki....Napokig...Nem unja meg.....

van mit pótolnom...Barnabás

Hát szinte fél év lemaradásom van. Viszontnt elöttem áll kb egy hét, tehát kezdem a pótlást.




Barnabás a kiskamasz kor /kór/ összes tünetét produkálja...Néha pimasz, engedetlen próbálgatja oroszlánkörmeit
Szeptemberben kezdte a nagycsoportot. Év elején volt szülői, ovónői dörgedelemmel. Tehát no: játék és léhaság, viszont helyette munka-munka-munka....

Ezt Cs úgy gondolta, az eredményt a szülőkkel megosztják...Ámde azon kívül, hogy Barnus csodaszép rajzokkal kápráztatta a családot, semmi jele nem volt....Néha egy-egy megjegyzés, miszerint a tesztek tökéletesek, semmi.....Cs. várt egy szülőit, ovónői tájékoztatást,..../hiába, első gyerek/.
Első bomba:az első hír Á első felmérője:nem tud olvasni, viselkedés zavarok-ld. K-nél 30 éve....Ész nélküli tanulás-ismétlés-tudáspótlás egy fáradt gyerekkel és fásult anyával.....

Aztán egy nap csakúgy odabökve az oviban:remélem kerestek Barnusnak iskolát???Na ettől egy csomó kérdőjel meredezett...Kereshetek?Milyet?Hol?????
Következő bomba, miszerint a szt Benedek ide költözik, mennyire jó lenne......Persze felvételi ........ /AZ OVÓDÁBA IS!/
De...........Bea szerint Szó se lehet róla, nem iskolaérett, minimum egy év az oviban, fiúkat főleg nem szabad....pl.Lázár...Bea persze rögtön megszervezte egy "független" ovónő felmérését.....Ezek szerint ...Mozgása kritikán aluli, verbálisan is fejleszteni kell, rajzkézség nulla...ergo az egész gyerek teljesítmény nulla.....Semmi esély a felvételire .Szerzett egy csomó fejlesztő füzetet, könyvet, de...IDŐ??????
Persze erre is megoldás? lenne a Benedek....Bea szerint ha mindenképpen iskola, akkor csak Meixner módszer /ami nincs a környéken/.Aztán fény az alagútban:a Kincskereső, ami itt van két megállóra. Pár hét "csontrágás" + innen-onnan tanács /a keresztszülők is ide jártak és lám mind a kettő többdiplomás kiegyensúlyozott férfi lett/után megszületni látszik a döntés, miszerint nyer a gyerek egy évet, aztán a kincskereső, amire egyébként is kell egy év, mire bejut.
DE....elöször is az ovónő leszúrja Cs-t, ne várjon, mert a gyerek okos, bízzon benne //Bea szerint a gyerekeket ki kell lökni az oviból, mert kell a hely-kontra:Cs. nem akarja elhinni, mert az ovónőnek is dislexes a fia, tudja mivel jár, és különben is CS segített a fiát elhelyezni/

A mai állás szerint megpróbálja a Benedeket, meg a kincskeresőt, és februárra kapott egy igéretet a fejlesztőben egy objektiv iskolaérettségi vizsgálatra....Tehát foggalmam sincs, mi lesz. De azt elhatároztam, nem szólok bele, nem nekem kell dönteni. /Legalább ez ne az én vállamat nyomja/Sejtem, hogy nehéz ennyi dolognak megfelelni, én csak azt látom, egy részképességzavar, majdnem tönkretette K. életét is,. Nekem szerencsém volt, hogy az ő élete így alakult, de ez nem garancia. És Cs-nek még millió embernek kell megfelelnie, nem tudom megértetni, mindenki másnak a hiúságát le kell szarni, csak a gyerek érdekeit kell szem elött tartani. /mondom én.....de mi a garancia, hogy a legjobb döntést mi hozzuk?????/

Evvel együtt Barnabás /kis/kamaszodik.Szerencsére /talán/ nem tud semmit a feje felettelhúzó viharokról.
Kiesett egy foga, és nálam járt a fogtündér. Mert Cs nem engedi be /indok:képzeld el, a fogtündér milyen jól él majd a 3 gyerek fogaival:))))/Mindegy:a fogtündér jár mindenkinek......Szerencsére ez a fogkiesés nem gyötörte meg a gyereket, már jön a rendes foga.

Még mindig rajzol,vagdos......az ovoda szerint nagyon kreatív/igaz, a karnak nincs vastagsága, rá kell szólni , hogy meglegyen az 5 ujj, az arc, de ki nem sz-ja le!!!Az alkotói szabadség hol van???Ami jobban zavar, sokat rajzol feketével....K. szerint ez nem túl jó.....
de egy kicsit tohonya...Nem igazán szeret mozogni, ez is a mozgáskordináció hibája /ami miatt csúfólni fogják????/Eddig volt az oviban kosár, ahova szerette járni, de mint minden támogatást, ezt is megvonták az ovitól./Elég bizonytalan magában, semmi önbecsülése nincs. Öntöm bele a dicséretet, de nem hiszi el...
Legszívesebben a tv elött ül, vagy otthon HÉTVÉGÉN /számolja a napokat a hétvégéig/ számítógépes játékot játszik, vagy versenyautózik A-sal. Észveszejtöen ügyes és fogékony ezekre...Jaaa, és nem csak a napokat számlálja, hanem ténylegesen számol...Mindent, amit lát és számból van....Kattog az agya, és élvezi a számokat, összead, kérdez......Az olvasás nem érdekli, betüket formál, de sokszor fordítva írja, ill. tükörírással....De állítólag nem kell tudnia, békén kell hagyni. Én hagynám, de birizgál a dislexia szelleme.