én

ennek semmi köze a gyerekehez...

Új év, új lehetőségek....A gyerekek persze behálózzák az életemet...Sokat gondolkozom, jó-nem jó????Persze imádom őket, de az energiámat teljesen leszívják....Ha nincsenek itt, akkor meg üres minden...Megint a semmi sem jó nekem....

Munka: az év elején viszonylag korán jelentkezett Gy. Hozott munkát, persze azonnal... Ilyenkor kaja-pisi nélkül melóztam....És persze /alig/ fizetett és azt is késve. Szűköltem, de muszáj volt, mást nem találtam.Voltak persze kisebb dolgok, de azt még rosszabbul fizetté. Az expressz hirdetés is működött, de az csak helyi érzéstelenítés volt. És persze a gyerekenek is varrtam, de az csak saját örömre.
Tehát végülis csak vegetáltam...Napi filléres gondokkal, de valahogy-csikorogva-mentek a napok.
És persze volt Öa, aki napi szinten gond volt. Mert ugye otthon volt, de ez is egyre borzasztóbb volt, már állandó kármentés volt fizikailag és szellemileg is....Aztán a kényszerhelyzet:ápolóotthon, és ebből is a legjobbat kihozni....Hát ez a legnagyobb jóindulattal is borzalom volt,-nekem látni- és ott élni is. Még az utoló lett volna a legemberibb, de ezt már nem élvezhette sokáig, pár hónap kínszenvedés után elment..../a kórházról inkább csak pár szó:a Tétényibe került, ami fény és pompa a többihez képest, de mint kiderült :a lelketlenség nem függ össze a kórház felszereltségével. /
A lányok a temetést is elintézték, most a maga /lassú/ módján folyik a "javak szétosztása". Én csak külső szemlélőként, de vacogó fogakkal figyelek. Túl szépen alakul a helyzet, nem tudom elhinni, hogy egy ilyen karvaly unokatestvér ilyen csendben asszisztáljon... De legyen az, amit a lányok mondanak, hogy károgok....Tehát a jelen állás szerint kiadják a lakást, amit a.:nem kell rendbetenni, így is kiveszi egy iroda, b.:rendbe kell hozni és úgy kell kiadni......Hogy mindezt miből???????A lakásból persze egy rakás dolog eltünt...Lehet, hogy a betörők, lehet, hogy a rokonok????De elég talányos dolgokat nem találtunk.....//ja, mert közben be is törtek Öa-hoz!!!!!/


Tehát vissza hozzám....Dolgozgattam aztán egyszer csak bejelentkezett a tavalyi álommunka, ismét dolgoztam az év második felében....Jó meló volt, jobban fizettek, szerettem...Igaz, a gyomorgörcs-megfelelési kényszer napi rutinná vált...De égi jelnek és segítségnek éreztem, hogy legalább ennyi van. Mert aztán Gy -vel "szakítottam"...Volt egy elszámolás, amikor számomra kiderült, hogy a napi tíz órás melóért havi 30-at kaptam tőle, és a cérnát is nekem kellett fizetne,.....Tehát azt befejeztem...

Tehát pár nap múlva újév, újra nem tudom, mit fogok csinálni. Mert az álommmeló kurtán-furcsán ért véget. Nem miatta, azt hiszem gazdaságilag kétséges a cég jövője.....Katog az agyam, és az egyetlen reményem az "ÉGIEK" vélt, vagy valós segítsége......Persze pániban vagyok. Ha egyedül vagyok itthon kattogok és ettől nem vagyok jól...Valamit ki kéne találnom, amivel le tudom magam kötni, de már a bkv utazás is erősen fékez mindenben. Filléres /szó szerint/ vannak, a karácsonyt is handmade ajándékokkal intéztem el, és égett a képem....És olvasom a horoszkópokat, amiben persze hinni akarok, és kiröhögöm magam, hogy milyen pitiáner dolgokkal akarom magam elvarázsolni. Tudom, egy kicsit "nyitni" kellene / rühellem ezt a szóképet/, mert szellemileg és érzelmileg kezdek elsivárosodni... Mennék színházba, kiállításra, vennék DVD-t, de akkor feltámad a matekzseni agyam, és itthon maradok..
És egyre többet gondolok Nyúlra, az ő életét kopizom????Ő is melózott, úgy tünt nincsenek anyagi gondjai, imádta az unokáit, de végülis folyton egyedül érezte magát.

Tavaly két életmentő ötletet hallottam:
olvastam, egy nagyi minden 200 Ft-ost eltesz az unokáinak ,ebből vesz ajándékot..Jelentem, müxik!!!!!
A másik /ez is netről való/, hogy a jövedelem 15 százalékát tegyük el életmentésre....Jelentem, ez is működik. Így most 50 ezerrel kezdem az évet....Mire elég???Nem tudom. Ez nekem sokáig elég lehet, a napi kajaigényemet beleszámítva....Igaz, néha elborzadok, amikor kiderül, mai szinten ez semmi....
És kléne persze egy új TV-t venni, mert a régi már elég viseltes....De evvel is várok.....


Tehát így élek...Néha depisen néha megbolondúlva a melótól, néha reményvesztetten és köben aggódva az unokákért, lányokért, meg akarok mindenkit menteni, Terézanyaként ...........