Úgy alakult, nincs munkám. De mivel tudom, nincsenek véletlenek, ezért ez most jó. Vasárnap Cs telefonált, délután találkozott a dokival, aki elengedte a kórházból, és mivel Gordont már két napja elengedték, szabad utat kaptak. Kicsit viharosan indultak:Gordonnak nem volt előkészítve ruha, kölcsönruhában, Berta zoknijában indultak haza. Elmondás szerint a kórházból távozás rövid története:Gordon sírt, Berta kezét tördelve, majdnem ő is sírva követte, Barna pedig a csicsija-babuja altatót énekelte. Ez utóbbi hasznosnak bizonyult, mert Gordon elaludt.
Este aztán Cs sírva hívott:rosszul van, fáj mindene, a gyerekek zsizsegnek, szóval ........mikor megyek???Ettől persze aztán én is bepánikoltam:biztos terhességi depresszió, aztán miért is fáj mindene, miért nem tud enni Gordon.........Egész este a szakirodalmat olvasta,......
Másnap aztán kezdődött a nagyanyózás. Cs megvigasztalt, nincs semmi baja, csak egy kis pihenésre vágyott, de hát ez nem jött őssze. Tehát főztem, mosogattam, büfiztettem, előkerestem a pindur rugikat.......Cs sokkal kiegyensúlyozottabb. Gordon kis kukacmadár. 2.80-nal engedték ki, de hála isten zabagép. Igaz három szakaszban eszik, viszont utána nyugisan alszik. Annyira pici, hogy az 50-es body is lóg rajta.....Egyre inkább belerázódnak a háromgyerekes családmodellhez. A nagyok ezen a héten még félnapos oviba járnak, a keményebb ezután lesz talán......
A. folyamatosan lót-fut-intézkedik.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése