Na, nem rögtön...
Reggel elugrottam Ágihoz, aki megállapította, sokat romlott a szemem, viszont örömhír, tovább nem fog, mert 60 éves kor után már nem romlik.....Hurrá!!Aztán elmesélte az ő "sagáját" is, nagyon hasonló...Két éve a "pótanyósa" került intézetme, alzheimer kor. Aztán az apósa költözött hozzájuk....Hipohondria+egyéb nyalánkságok...Most az igazi anyósán kezdődik az alzheimer, aki bejelentette igényét, náluk akar beteg lenni, és Emő váli.....Na, úgy döntött, neki az anyós az ucsó csöpp a pohárban, ha ő jön, akkor viszont elköltözik....Szép
Öa helyzete csak annyit változott, hogy az általa favorizált korház köszöni szépen, de nem kér belőle, nincs hely, nem is lesz....Oldjuk meg....Még egy próba a körzetinél, aztán Cs közölte, leteszi a hivatalos korház bejáratánál...És megint a kedves emberek rögtön intézkedni-telefonálni kezdtek, szegénymagduskahagymaradjonotthon........
És az én igazi lelki békém????Cs ma hivatalos volt az ovi játszóházába, és mivel ennyi jár Barnusnak is, alment, velem maradt Gordon. Én olvastam, amíg aludt, felébredt, evett, játszott, játszottam vele....Aztán kicsit nyüglődött /foga, füle????/Felvettem, kicsit ringattam és elaludt az ölemben. Földönkívüli nyugalom és béke volt, kezemben szuszogott a kis csomag, csend volt....Elszálltak a napi paráim, bajok, csak béke lett a lelkemben......Remélem, még sok ilyen lesz....
Amikor felébredt, játszottunk a tükörnél. Angyali mosollyal fogott kezett önmagával milliószor...Ez a gyerek tényleg a szívem közepe, a végtelen békéjével, nyugalmával...
Aztán megjöttek a nagyok, egy perc alatt bezsongták a szobát, meséltek, kerepeltek.......Jó volt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése