Hát elkezdődött.Valószínűleg jobban fel voltam spannolva, mint az érintett. Szerettem volna látni, hogy éli meg az első "nagyfius" napot, de visszafogtam magam. Persze szinte minden percről értesültem. Mert kotyogott Barnus is, de persze neki si idegen volt még minden. De szerencsére a suli kommunikáció remekül működik. Személyes kapcsolattartás szülő-tanár között.
Aztán jött a hétvége, a család elment Visegrádra, az évi rendes társasági élet tartásra. Ez eddig náluk volt, de úgy döntöttek, jó idő van, menjenek a levegőre...
Ment minden, mint a karikacsapás, de aztán megtörtént a baleset. Barnus belelépett egy alattomos gödörbe, kifordult a bokája, nem tudott rálépni. Dél körül kaptam egy telefont, viszik Barnust a Jánosba, ügyeletre. Addigra már jócskán feldagadt a bokája, rálépni nem tudott.
Szerencsére nem volt senki, és rögtön elmondták, hogy a szalagok nem szakadnak el ebben a korban, tehát vagy törés, vagy ficam...Röntgen...Eredmény:ficam, de abból is a durvább fajta. Csütörtökig jegelni, feküdni kell....
Cs. rögtön írt egy levelet a tan.bácsinak, aki válaszolt, hogy sajnálja, de mindep mailben küldi a leckéket és feladatokat.
Barnus nem az a fajta aki egy helyben ül.....Végül megegyeztek a szülők, hogy ha a gyerek egy helyben ül a suliban, és hozzák-viszik, jegelik, akkor akár suliba is mehet....Ez így is volt, a suli ment, a piros pontok gyűltek, Barnus folyton bizonyítani akarta, hogy ő már akár futni is tud...
Eljött a csütörtök, orvosi felülvizsgálat. Morcos, idős doki:ugye nem használta a lábát a gyerek.....Válasz:de, de az ismert módón ,nem mászkált, ült.../Mire az orvos minősíthetetlen hangon kioktatta Cs-t, hogy milyen alapon nem tartotta be az utasítást, és akkor most keddig nem mehet iskolába, nem használhatja a lábát, és ha tovább sem javul az állapota, akkor gipszcsizmát kap...Szép remények........s presze a jövő héten mennének osztálykirándulásra....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése