Tehát pár napja borongtam.....
Aztán....Délelött jött a "munka".....Jónak néz ki, és talán még jobb is lehet. Nem merek hangosan ujjongani, csak magamban drukkolok-örülők.
Aztán délben meghívtak a lányok...A szerelmetes Gerlóczyba..Már ez is élmény volt, de elötte kaptam egy rakás meglepit...Virágot, szerecsendió darálót!! és egy összerakható MATRJOSKA mérőszettet...Hát ez eszement jó, mert már olyan régen vártam Matrjoskára, hogy legyen...És ez észveszejtöen jó, mert egymásba rakható és fehér és csodagyönyörű és hasznos és........
Na és a Gerlóczy!!!!Foglalt asztal, isteni kaja, szóval meg tudnám szokni......Tehát kisütött a nap és szép/ül/ a világ.
Más:a hivatalos téli nyavaja végigsöpört a családon. Sorrend:Gordon-Berta-Én-András-Barnabás. A különbség csak a láz mértékében és a testnyilásokban volt tapasztalható.
Cs meg beutalót kapott a mammográfiára. 20-ra. Addig is drukk.
2011. január 15., szombat
2011. január 11., kedd
szomorkás szülinap
Mert ma van a 61. Na nem ettől szomorkás...
Tegnap beadtam az évi rendszeres "beadványaimat":
Még örültem is, hogy milyen jó a dátum, biztos szerencsét hoz....Hát...nem.
Mert az Illető közölte, hogy megváltoztak a feltételek, a két papír helyett csak egyet fogadhat be, és ott is változások vannak. És persze negatív....Nem esett jól, egész nap kattogott az agyam, szoroztam, osztottam, és mindig erősen negatívba hajlott a végeredmény.
Reggel aztán telefonált valaki, a hirdetésemre reagált. Elsőre tökéletesnek tűnik, aztán majd meglátjuk....
A lányok szervezni kezdtek egy kis "ünnepi" kávézást, aminek lett egy kis utóélete...Mert egy félmondatból kiderült, K. angolul tanul...És a kombinációs gépezet elindult, hogy akkor ő most kinn próbál szerencsét. Értem én és meg is értem, de azért voltak rémálmaim....Ma reggel pedig kiderült, Cs mellében van egy csomó.....Azonnali beutaló kell....Hát boldog szülinapot........
Tegnap beadtam az évi rendszeres "beadványaimat":
Még örültem is, hogy milyen jó a dátum, biztos szerencsét hoz....Hát...nem.
Mert az Illető közölte, hogy megváltoztak a feltételek, a két papír helyett csak egyet fogadhat be, és ott is változások vannak. És persze negatív....Nem esett jól, egész nap kattogott az agyam, szoroztam, osztottam, és mindig erősen negatívba hajlott a végeredmény.
Reggel aztán telefonált valaki, a hirdetésemre reagált. Elsőre tökéletesnek tűnik, aztán majd meglátjuk....
A lányok szervezni kezdtek egy kis "ünnepi" kávézást, aminek lett egy kis utóélete...Mert egy félmondatból kiderült, K. angolul tanul...És a kombinációs gépezet elindult, hogy akkor ő most kinn próbál szerencsét. Értem én és meg is értem, de azért voltak rémálmaim....Ma reggel pedig kiderült, Cs mellében van egy csomó.....Azonnali beutaló kell....Hát boldog szülinapot........
2011. január 4., kedd
Berta duma......
Első nap az oviban, közvetlenül karácsony, és családi "nyaralás" után.
Oviből jövet barátkozni próbálok. Szokásos kérdések:mi volt az oviban, hogy vannak a barátnői, elmesélte-e a nyaralását.....Kevés válasz, nincs kontakt.....Végső mentőkérdés:megkérdezte az ovónéni, ki-mit kapott karácsonyra??
Válasz:aha. Az átitat alatt..../megfejtés:áhitat alatt. Az elöbbinek "legalább van értelme"
A srácoknak /is/ jót tett az egy hetes pihi. Egész nap vízben lógtak, a két kicsi lábujjai között uszonyok nőttek. Ettől felbátorodva Barnus is megpróbálta a fejét betenni a vízbe....Néha tempózni is próbált, anyja legnagyobb rettenetére. Mert ez a mozgás tökéletes ismétlése volt annak, amivel 5 éve küzd /terápia, fejlesztés....../No comment.
Oviből jövet barátkozni próbálok. Szokásos kérdések:mi volt az oviban, hogy vannak a barátnői, elmesélte-e a nyaralását.....Kevés válasz, nincs kontakt.....Végső mentőkérdés:megkérdezte az ovónéni, ki-mit kapott karácsonyra??
Válasz:aha. Az átitat alatt..../megfejtés:áhitat alatt. Az elöbbinek "legalább van értelme"
A srácoknak /is/ jót tett az egy hetes pihi. Egész nap vízben lógtak, a két kicsi lábujjai között uszonyok nőttek. Ettől felbátorodva Barnus is megpróbálta a fejét betenni a vízbe....Néha tempózni is próbált, anyja legnagyobb rettenetére. Mert ez a mozgás tökéletes ismétlése volt annak, amivel 5 éve küzd /terápia, fejlesztés....../No comment.
2010. december 28., kedd
édes kis emlékeim, avagy ugyanaz mástól....
Tehát újra megtörtént a nagy találkozás....Végeredmény? /Közel/ ugyanarról mindhármunknak totál más emléke van.....
Önző módon magammal kezdem:nekem Győr a mámor, önfeledtség, mézes napok, öröm és boldogság.....Sokszor nem találtam találkozási pontokat ugyanabban az emlékben.....
Bea ezt már kicsit szomorkásabban adta elő és végül Robi volt a megkeseredett vénember......De.....Robi a humorista, tehát valójában neki kellene a szépre tényleg szépként emlékeznie.....Bea pedig tudvalevően pesszimista, és pedig a hülye ugribugri....De végülis én ülök totál a szarban, és mégis úgy tudom érezni, hogy szép a világ...Hülye vagyok, nem akarom tudomásúl venni, hogy amiben ülök, az szar és nem csoki?????
Tényleg kicsit szomorúvá tett ez az este. Vártam, és a végén nem voltam maradéktalanul boldog.
Mert persze volt hangos röhögés, egymás szavába vágva mese. ugyanaz három látásmód szerint. És minden kicsit máshogy....Miért van az, hogy nekem szebb és színesebb volt minden??Megint a memóriám? /ami ugye szelektív??Tudatosan törlök mindent? Vagy ez már az alzheimer???/Tudom, nem kell bevonzanom a tudatomba....ugye milyen hivatalos???/Miután ezt a témát is röhögve körberágtuk, és miután mindenki elment a tv-ben milyen műsor ment???Az alzheimer kór....Na, ennyit a "bevonzásról....
Tehát ugyanazon földrajzi helyen éltünk közel ugyanazt a gyerekkort, és mégis mindenki máshogy élte meg....Bea a legidősebb. 4 évig ö volt Papiszemefénye, talán akkor még anyuék is "boldoganéltek....". Aztán lett Csuri, majd én és Robi...
Csuri körüli tragédiát ugye én még nem élhettem meg....De a családban a legnagyobb és legokosabb lány öngyilkossága és halála biztos mindenkire rányomta a bélyegét...Ahogy most kivettem és érezhettem a két kissebb lány /jelen esetben Ria és Nyúl/ egója sérült a legtöbbet.Én ebból csak Nyúl reakcióját élhettem meg...Labilitását, bizonytalanságát, öngyilkossági próbálkozásait.....Aminel egyenes következményei az ide-oda csapódásaim, Mamiéknál, intézetben, rokonoknál, férjjelöltek, Bélabá....És ettől én nem érzem keserűnek az gyerekkoromat, ezek nekem arany szabadságként vannak az emlékeimben. Érdekes módon a két évesen intézetben töltött év sem idéz semmi borzalmat. Erre két ideám van. Vagy nem volt borzasztó, vagy törlök....És sajnos az utóbbira voksolok. Millió dolog van, ami néha apró képekben bevillan. Tudom, ott voltam, és is szereplő vagyok, de csak villanások.....Tehát maradjunk abban a jótékony radír működik...Az eredmény egy csillógóan gyönyörű gyerekkor.../Persze most, hogy írom, már villog a lámpa:apu, üvöltözések, idegen emberek, kórház, egyedül rohadt betegen otthon...../
Bea sokkal keményebben élte meg...Mert ugye 4 évesen kapott egy koloncot, vagyis engem...Ettől a ponttól nem ő volt egyedül a drága nagylány, hanme hirtelen "anyává" vált, az én anyámmá....Mert a terv nem jött be. Hiába lettem- a házasság nem volt menthető, -innen jött az elöbb leírt reakció....És Beára maradt a "felnevelésem....És akkor már itt éltünk, és papiék sem segíthettek, mert akkorra nekik ott volt Csuri...
Robi státusza szerint akár isteni is lehetett volna....Győrben maradtak....Az első fiú unoka....Papi, mint ISTEN hordozta a tenyerén...És mégis R. úgy élte meg, hogy borus volt minden.....Papi olasz vérmérséklet szerint üvöltözött, Mami szegény már akkor hajnaltól dolgozott, .Attilára persze abszolut nem emlékszem....De a félszavakból úgy érzem, nem volt ididlli az állapot....A környezet, család, körülmények...Aztán édesapja halála, onnan M bolyongásai az országban....Akkor alig volt kapcsolatunk.És érdekes módon R humorista lett....Keserű bohóc....
Végignéztem rajtunk, és két megkeseredett, öreg embert láttam és magam, aki belül mindig vigyorogtam.../alzheimer kór?????:-))))/
Az uccsó órában aztán volt már röhögés, emlékszel arra........mint egy osztálytalálkozó......Csak utánna furcsa volt, nem éreztem azt a felszabadult érzést, de jó volt.....Vagyis igen, jó volt, de én végig ilyen röhögős -dejóvolt-ra vártam...
Mint kiderűlt, R. dokumentálni szeretné a klán történetét-történelmét. Kiderült, sokkal nagyobb körben tartotta a kapcsolatot a familiával. Jó lenne, ha én még át tudnám olvasni....És persze volt igéret, jövöre veled ugyanitt.....Tanulság???Nme tudom...Mert elöször is önző módon rögtön arra gondoltam, vajon az én triumvirátusom milyen emlékeket tud majd raktározni???Tudok-e nekik ennyire fényes-napos emlék lenni???Ez a nagyszüleimből adódott, vagy csak eljöttem egy rossz helyzetből és akkor az már csak JÓ tudott lenni???Mivel tudnék én maradandó emlékké válni????
Önző módon magammal kezdem:nekem Győr a mámor, önfeledtség, mézes napok, öröm és boldogság.....Sokszor nem találtam találkozási pontokat ugyanabban az emlékben.....
Bea ezt már kicsit szomorkásabban adta elő és végül Robi volt a megkeseredett vénember......De.....Robi a humorista, tehát valójában neki kellene a szépre tényleg szépként emlékeznie.....Bea pedig tudvalevően pesszimista, és pedig a hülye ugribugri....De végülis én ülök totál a szarban, és mégis úgy tudom érezni, hogy szép a világ...Hülye vagyok, nem akarom tudomásúl venni, hogy amiben ülök, az szar és nem csoki?????
Tényleg kicsit szomorúvá tett ez az este. Vártam, és a végén nem voltam maradéktalanul boldog.
Mert persze volt hangos röhögés, egymás szavába vágva mese. ugyanaz három látásmód szerint. És minden kicsit máshogy....Miért van az, hogy nekem szebb és színesebb volt minden??Megint a memóriám? /ami ugye szelektív??Tudatosan törlök mindent? Vagy ez már az alzheimer???/Tudom, nem kell bevonzanom a tudatomba....ugye milyen hivatalos???/Miután ezt a témát is röhögve körberágtuk, és miután mindenki elment a tv-ben milyen műsor ment???Az alzheimer kór....Na, ennyit a "bevonzásról....
Tehát ugyanazon földrajzi helyen éltünk közel ugyanazt a gyerekkort, és mégis mindenki máshogy élte meg....Bea a legidősebb. 4 évig ö volt Papiszemefénye, talán akkor még anyuék is "boldoganéltek....". Aztán lett Csuri, majd én és Robi...
Csuri körüli tragédiát ugye én még nem élhettem meg....De a családban a legnagyobb és legokosabb lány öngyilkossága és halála biztos mindenkire rányomta a bélyegét...Ahogy most kivettem és érezhettem a két kissebb lány /jelen esetben Ria és Nyúl/ egója sérült a legtöbbet.Én ebból csak Nyúl reakcióját élhettem meg...Labilitását, bizonytalanságát, öngyilkossági próbálkozásait.....Aminel egyenes következményei az ide-oda csapódásaim, Mamiéknál, intézetben, rokonoknál, férjjelöltek, Bélabá....És ettől én nem érzem keserűnek az gyerekkoromat, ezek nekem arany szabadságként vannak az emlékeimben. Érdekes módon a két évesen intézetben töltött év sem idéz semmi borzalmat. Erre két ideám van. Vagy nem volt borzasztó, vagy törlök....És sajnos az utóbbira voksolok. Millió dolog van, ami néha apró képekben bevillan. Tudom, ott voltam, és is szereplő vagyok, de csak villanások.....Tehát maradjunk abban a jótékony radír működik...Az eredmény egy csillógóan gyönyörű gyerekkor.../Persze most, hogy írom, már villog a lámpa:apu, üvöltözések, idegen emberek, kórház, egyedül rohadt betegen otthon...../
Bea sokkal keményebben élte meg...Mert ugye 4 évesen kapott egy koloncot, vagyis engem...Ettől a ponttól nem ő volt egyedül a drága nagylány, hanme hirtelen "anyává" vált, az én anyámmá....Mert a terv nem jött be. Hiába lettem- a házasság nem volt menthető, -innen jött az elöbb leírt reakció....És Beára maradt a "felnevelésem....És akkor már itt éltünk, és papiék sem segíthettek, mert akkorra nekik ott volt Csuri...
Robi státusza szerint akár isteni is lehetett volna....Győrben maradtak....Az első fiú unoka....Papi, mint ISTEN hordozta a tenyerén...És mégis R. úgy élte meg, hogy borus volt minden.....Papi olasz vérmérséklet szerint üvöltözött, Mami szegény már akkor hajnaltól dolgozott, .Attilára persze abszolut nem emlékszem....De a félszavakból úgy érzem, nem volt ididlli az állapot....A környezet, család, körülmények...Aztán édesapja halála, onnan M bolyongásai az országban....Akkor alig volt kapcsolatunk.És érdekes módon R humorista lett....Keserű bohóc....
Végignéztem rajtunk, és két megkeseredett, öreg embert láttam és magam, aki belül mindig vigyorogtam.../alzheimer kór?????:-))))/
Az uccsó órában aztán volt már röhögés, emlékszel arra........mint egy osztálytalálkozó......Csak utánna furcsa volt, nem éreztem azt a felszabadult érzést, de jó volt.....Vagyis igen, jó volt, de én végig ilyen röhögős -dejóvolt-ra vártam...
Mint kiderűlt, R. dokumentálni szeretné a klán történetét-történelmét. Kiderült, sokkal nagyobb körben tartotta a kapcsolatot a familiával. Jó lenne, ha én még át tudnám olvasni....És persze volt igéret, jövöre veled ugyanitt.....Tanulság???Nme tudom...Mert elöször is önző módon rögtön arra gondoltam, vajon az én triumvirátusom milyen emlékeket tud majd raktározni???Tudok-e nekik ennyire fényes-napos emlék lenni???Ez a nagyszüleimből adódott, vagy csak eljöttem egy rossz helyzetből és akkor az már csak JÓ tudott lenni???Mivel tudnék én maradandó emlékké válni????
2010. december 26., vasárnap
én
ennek semmi köze a gyerekehez...
Új év, új lehetőségek....A gyerekek persze behálózzák az életemet...Sokat gondolkozom, jó-nem jó????Persze imádom őket, de az energiámat teljesen leszívják....Ha nincsenek itt, akkor meg üres minden...Megint a semmi sem jó nekem....
Munka: az év elején viszonylag korán jelentkezett Gy. Hozott munkát, persze azonnal... Ilyenkor kaja-pisi nélkül melóztam....És persze /alig/ fizetett és azt is késve. Szűköltem, de muszáj volt, mást nem találtam.Voltak persze kisebb dolgok, de azt még rosszabbul fizetté. Az expressz hirdetés is működött, de az csak helyi érzéstelenítés volt. És persze a gyerekenek is varrtam, de az csak saját örömre.
Tehát végülis csak vegetáltam...Napi filléres gondokkal, de valahogy-csikorogva-mentek a napok.
És persze volt Öa, aki napi szinten gond volt. Mert ugye otthon volt, de ez is egyre borzasztóbb volt, már állandó kármentés volt fizikailag és szellemileg is....Aztán a kényszerhelyzet:ápolóotthon, és ebből is a legjobbat kihozni....Hát ez a legnagyobb jóindulattal is borzalom volt,-nekem látni- és ott élni is. Még az utoló lett volna a legemberibb, de ezt már nem élvezhette sokáig, pár hónap kínszenvedés után elment..../a kórházról inkább csak pár szó:a Tétényibe került, ami fény és pompa a többihez képest, de mint kiderült :a lelketlenség nem függ össze a kórház felszereltségével. /
A lányok a temetést is elintézték, most a maga /lassú/ módján folyik a "javak szétosztása". Én csak külső szemlélőként, de vacogó fogakkal figyelek. Túl szépen alakul a helyzet, nem tudom elhinni, hogy egy ilyen karvaly unokatestvér ilyen csendben asszisztáljon... De legyen az, amit a lányok mondanak, hogy károgok....Tehát a jelen állás szerint kiadják a lakást, amit a.:nem kell rendbetenni, így is kiveszi egy iroda, b.:rendbe kell hozni és úgy kell kiadni......Hogy mindezt miből???????A lakásból persze egy rakás dolog eltünt...Lehet, hogy a betörők, lehet, hogy a rokonok????De elég talányos dolgokat nem találtunk.....//ja, mert közben be is törtek Öa-hoz!!!!!/
Tehát vissza hozzám....Dolgozgattam aztán egyszer csak bejelentkezett a tavalyi álommunka, ismét dolgoztam az év második felében....Jó meló volt, jobban fizettek, szerettem...Igaz, a gyomorgörcs-megfelelési kényszer napi rutinná vált...De égi jelnek és segítségnek éreztem, hogy legalább ennyi van. Mert aztán Gy -vel "szakítottam"...Volt egy elszámolás, amikor számomra kiderült, hogy a napi tíz órás melóért havi 30-at kaptam tőle, és a cérnát is nekem kellett fizetne,.....Tehát azt befejeztem...
Tehát pár nap múlva újév, újra nem tudom, mit fogok csinálni. Mert az álommmeló kurtán-furcsán ért véget. Nem miatta, azt hiszem gazdaságilag kétséges a cég jövője.....Katog az agyam, és az egyetlen reményem az "ÉGIEK" vélt, vagy valós segítsége......Persze pániban vagyok. Ha egyedül vagyok itthon kattogok és ettől nem vagyok jól...Valamit ki kéne találnom, amivel le tudom magam kötni, de már a bkv utazás is erősen fékez mindenben. Filléres /szó szerint/ vannak, a karácsonyt is handmade ajándékokkal intéztem el, és égett a képem....És olvasom a horoszkópokat, amiben persze hinni akarok, és kiröhögöm magam, hogy milyen pitiáner dolgokkal akarom magam elvarázsolni. Tudom, egy kicsit "nyitni" kellene / rühellem ezt a szóképet/, mert szellemileg és érzelmileg kezdek elsivárosodni... Mennék színházba, kiállításra, vennék DVD-t, de akkor feltámad a matekzseni agyam, és itthon maradok..
És egyre többet gondolok Nyúlra, az ő életét kopizom????Ő is melózott, úgy tünt nincsenek anyagi gondjai, imádta az unokáit, de végülis folyton egyedül érezte magát.
Tavaly két életmentő ötletet hallottam:
olvastam, egy nagyi minden 200 Ft-ost eltesz az unokáinak ,ebből vesz ajándékot..Jelentem, müxik!!!!!
A másik /ez is netről való/, hogy a jövedelem 15 százalékát tegyük el életmentésre....Jelentem, ez is működik. Így most 50 ezerrel kezdem az évet....Mire elég???Nem tudom. Ez nekem sokáig elég lehet, a napi kajaigényemet beleszámítva....Igaz, néha elborzadok, amikor kiderül, mai szinten ez semmi....
És kléne persze egy új TV-t venni, mert a régi már elég viseltes....De evvel is várok.....
Tehát így élek...Néha depisen néha megbolondúlva a melótól, néha reményvesztetten és köben aggódva az unokákért, lányokért, meg akarok mindenkit menteni, Terézanyaként ...........
Új év, új lehetőségek....A gyerekek persze behálózzák az életemet...Sokat gondolkozom, jó-nem jó????Persze imádom őket, de az energiámat teljesen leszívják....Ha nincsenek itt, akkor meg üres minden...Megint a semmi sem jó nekem....
Munka: az év elején viszonylag korán jelentkezett Gy. Hozott munkát, persze azonnal... Ilyenkor kaja-pisi nélkül melóztam....És persze /alig/ fizetett és azt is késve. Szűköltem, de muszáj volt, mást nem találtam.Voltak persze kisebb dolgok, de azt még rosszabbul fizetté. Az expressz hirdetés is működött, de az csak helyi érzéstelenítés volt. És persze a gyerekenek is varrtam, de az csak saját örömre.
Tehát végülis csak vegetáltam...Napi filléres gondokkal, de valahogy-csikorogva-mentek a napok.
És persze volt Öa, aki napi szinten gond volt. Mert ugye otthon volt, de ez is egyre borzasztóbb volt, már állandó kármentés volt fizikailag és szellemileg is....Aztán a kényszerhelyzet:ápolóotthon, és ebből is a legjobbat kihozni....Hát ez a legnagyobb jóindulattal is borzalom volt,-nekem látni- és ott élni is. Még az utoló lett volna a legemberibb, de ezt már nem élvezhette sokáig, pár hónap kínszenvedés után elment..../a kórházról inkább csak pár szó:a Tétényibe került, ami fény és pompa a többihez képest, de mint kiderült :a lelketlenség nem függ össze a kórház felszereltségével. /
A lányok a temetést is elintézték, most a maga /lassú/ módján folyik a "javak szétosztása". Én csak külső szemlélőként, de vacogó fogakkal figyelek. Túl szépen alakul a helyzet, nem tudom elhinni, hogy egy ilyen karvaly unokatestvér ilyen csendben asszisztáljon... De legyen az, amit a lányok mondanak, hogy károgok....Tehát a jelen állás szerint kiadják a lakást, amit a.:nem kell rendbetenni, így is kiveszi egy iroda, b.:rendbe kell hozni és úgy kell kiadni......Hogy mindezt miből???????A lakásból persze egy rakás dolog eltünt...Lehet, hogy a betörők, lehet, hogy a rokonok????De elég talányos dolgokat nem találtunk.....//ja, mert közben be is törtek Öa-hoz!!!!!/
Tehát vissza hozzám....Dolgozgattam aztán egyszer csak bejelentkezett a tavalyi álommunka, ismét dolgoztam az év második felében....Jó meló volt, jobban fizettek, szerettem...Igaz, a gyomorgörcs-megfelelési kényszer napi rutinná vált...De égi jelnek és segítségnek éreztem, hogy legalább ennyi van. Mert aztán Gy -vel "szakítottam"...Volt egy elszámolás, amikor számomra kiderült, hogy a napi tíz órás melóért havi 30-at kaptam tőle, és a cérnát is nekem kellett fizetne,.....Tehát azt befejeztem...
Tehát pár nap múlva újév, újra nem tudom, mit fogok csinálni. Mert az álommmeló kurtán-furcsán ért véget. Nem miatta, azt hiszem gazdaságilag kétséges a cég jövője.....Katog az agyam, és az egyetlen reményem az "ÉGIEK" vélt, vagy valós segítsége......Persze pániban vagyok. Ha egyedül vagyok itthon kattogok és ettől nem vagyok jól...Valamit ki kéne találnom, amivel le tudom magam kötni, de már a bkv utazás is erősen fékez mindenben. Filléres /szó szerint/ vannak, a karácsonyt is handmade ajándékokkal intéztem el, és égett a képem....És olvasom a horoszkópokat, amiben persze hinni akarok, és kiröhögöm magam, hogy milyen pitiáner dolgokkal akarom magam elvarázsolni. Tudom, egy kicsit "nyitni" kellene / rühellem ezt a szóképet/, mert szellemileg és érzelmileg kezdek elsivárosodni... Mennék színházba, kiállításra, vennék DVD-t, de akkor feltámad a matekzseni agyam, és itthon maradok..
És egyre többet gondolok Nyúlra, az ő életét kopizom????Ő is melózott, úgy tünt nincsenek anyagi gondjai, imádta az unokáit, de végülis folyton egyedül érezte magát.
Tavaly két életmentő ötletet hallottam:
olvastam, egy nagyi minden 200 Ft-ost eltesz az unokáinak ,ebből vesz ajándékot..Jelentem, müxik!!!!!
A másik /ez is netről való/, hogy a jövedelem 15 százalékát tegyük el életmentésre....Jelentem, ez is működik. Így most 50 ezerrel kezdem az évet....Mire elég???Nem tudom. Ez nekem sokáig elég lehet, a napi kajaigényemet beleszámítva....Igaz, néha elborzadok, amikor kiderül, mai szinten ez semmi....
És kléne persze egy új TV-t venni, mert a régi már elég viseltes....De evvel is várok.....
Tehát így élek...Néha depisen néha megbolondúlva a melótól, néha reményvesztetten és köben aggódva az unokákért, lányokért, meg akarok mindenkit menteni, Terézanyaként ...........
Gordon-a legkisebb, szívem csücske......
Úgye, harmadik gyerek magától tanul, nő, fejlődik...
És ez így is van...Minden nap új tudással jelentkezik, és ilyenkor szörnyű büszke magára...
Barnus minden rezdülését lestük. Az első mozdulatoknál hurráztunk.......Berta, mert lány újra több figyelmet kapott, minden újdonság volt...És Gordon sem első, sem lány....Ő "csak" fejlődött, nőtt és tapasztalt. És ez utóbbit kamatoztatja.
Persze az ő életében is voltak nehézségek....Mert nem úgy ment a mozgásfejlődése, ahogy a nagykönyvben meg volt írva...Először csak mi paráztunk...aztán volt a paráztatás. Az orvosok nem találtak semmit, de meg sem tudták nyugtatni a családot.....Bea persze újra lefestette a rémképet /ld. Barnus/.Gordon pedig a fenékencsúszós technikájával tökéletesen haladó boldog gyerek volt. Végül aztán volt a "kis" gyógytorna, amivel korrigálni lehetett a mozgását, ki lehetett alakítani a kúszást, amit nagyon utált, tehát inkább felállt. Innen aztán nem volt megállás. Állás után lépekedés a bútor mellet, kézenfogva, majd elindulás...De ez már profi szinten, mert ha a nagyok mennek, ő miért is ne??????
És persze imádja az autókat...Főleg Barnusét...../szerencsére B. nem irígy, és Gordon is óvatosan játszik velük./Ő is sorba állítja /ld Barnabás ebben a korban-ez hogy öröklődik????,-és ugyanúgy pörgeti a kerekeket. Kedvenc játék, amikor a földön űlve gurítom nekik az autókat.
Az ikeás vonat ugyanúgy kedvenc, napi rutin....
Az altatásban még vissza tudom csenni a csecsemő énjét. Angyali módon tud aludni, egy kis kaja után...Iszonyú kiegyensúlyozott, és vidám teremtés. Érdekes módon az ő rezdüléseit érzem a legjobban, pedig értelemszerűen rá van legkevésbé idő....
Barnabás persze az isten. Mindent elviselnek egymástól pro-kontra....És ugyanez van az odaadó szeretettel is. Barnabásban semmi féltékenység, kajla módon imádja, játszik vele...Néha becsúszik egy kis fejetlenség, de még ezt is elnézi Gordon a NAGYTESÓNAK.....Imádom, amikor a két fiú együtt játszik...
Berta szeretete nem ennyire egyértelmű. Ő már kissé betolakodónak tekinti....És persze a másik hiányossága, hogy nem lány....Köztük még egy kis feszko van....Az a szerencséje, hogy a lány mivolta még hoz neki a konyhára, mert Gordon a -kicsi státuszával -néha übereli Berta lányságát,.....Ha B úgy gondolja, nem látjuk, ellöki, eltolja magától....Persze Gordon ezt nem érti, ő csak barátkozni, játszani akar, nem érti B viselkedését.....
De szerencsére nem érzi a feszkót, minden figyelmet kikövetel/ne/. A nagyoktól sok új szót tanul....megtanulta tőlük, én a MAMA vagyok, amiből következik:nézdmama!!!és mindent szigorúan meg kell néznem.. Ez otthon a nézdanya-ra modósul. És ő is szeret olvasni, mert Bertának folyton olvasunk, és akkor neki is olvasni kell/igaz, akkor a könyv-ha nem vigyázunk-bánja..../Persze ő is imádja a varrógépeimet. Ha varrok, ott áll, ki-be kapcsolja a gombokat, szemétben turkál, a lépcsős széken akrobata mutatványokat csinál //nézdd mama!!!!/
Mivel látja, hogy a nagyok egyedül esznek, neki is egyedül KELL ennie. És meglepő módon majdnem tökéletesen eszik /bal kézzel/. Szóval szerintem tökéletes, kiegyensúlyozott gyerek.
És ez így is van...Minden nap új tudással jelentkezik, és ilyenkor szörnyű büszke magára...
Barnus minden rezdülését lestük. Az első mozdulatoknál hurráztunk.......Berta, mert lány újra több figyelmet kapott, minden újdonság volt...És Gordon sem első, sem lány....Ő "csak" fejlődött, nőtt és tapasztalt. És ez utóbbit kamatoztatja.
Persze az ő életében is voltak nehézségek....Mert nem úgy ment a mozgásfejlődése, ahogy a nagykönyvben meg volt írva...Először csak mi paráztunk...aztán volt a paráztatás. Az orvosok nem találtak semmit, de meg sem tudták nyugtatni a családot.....Bea persze újra lefestette a rémképet /ld. Barnus/.Gordon pedig a fenékencsúszós technikájával tökéletesen haladó boldog gyerek volt. Végül aztán volt a "kis" gyógytorna, amivel korrigálni lehetett a mozgását, ki lehetett alakítani a kúszást, amit nagyon utált, tehát inkább felállt. Innen aztán nem volt megállás. Állás után lépekedés a bútor mellet, kézenfogva, majd elindulás...De ez már profi szinten, mert ha a nagyok mennek, ő miért is ne??????
És persze imádja az autókat...Főleg Barnusét...../szerencsére B. nem irígy, és Gordon is óvatosan játszik velük./Ő is sorba állítja /ld Barnabás ebben a korban-ez hogy öröklődik????,-és ugyanúgy pörgeti a kerekeket. Kedvenc játék, amikor a földön űlve gurítom nekik az autókat.
Az ikeás vonat ugyanúgy kedvenc, napi rutin....
Az altatásban még vissza tudom csenni a csecsemő énjét. Angyali módon tud aludni, egy kis kaja után...Iszonyú kiegyensúlyozott, és vidám teremtés. Érdekes módon az ő rezdüléseit érzem a legjobban, pedig értelemszerűen rá van legkevésbé idő....
Barnabás persze az isten. Mindent elviselnek egymástól pro-kontra....És ugyanez van az odaadó szeretettel is. Barnabásban semmi féltékenység, kajla módon imádja, játszik vele...Néha becsúszik egy kis fejetlenség, de még ezt is elnézi Gordon a NAGYTESÓNAK.....Imádom, amikor a két fiú együtt játszik...
Berta szeretete nem ennyire egyértelmű. Ő már kissé betolakodónak tekinti....És persze a másik hiányossága, hogy nem lány....Köztük még egy kis feszko van....Az a szerencséje, hogy a lány mivolta még hoz neki a konyhára, mert Gordon a -kicsi státuszával -néha übereli Berta lányságát,.....Ha B úgy gondolja, nem látjuk, ellöki, eltolja magától....Persze Gordon ezt nem érti, ő csak barátkozni, játszani akar, nem érti B viselkedését.....
De szerencsére nem érzi a feszkót, minden figyelmet kikövetel/ne/. A nagyoktól sok új szót tanul....megtanulta tőlük, én a MAMA vagyok, amiből következik:nézdmama!!!és mindent szigorúan meg kell néznem.. Ez otthon a nézdanya-ra modósul. És ő is szeret olvasni, mert Bertának folyton olvasunk, és akkor neki is olvasni kell/igaz, akkor a könyv-ha nem vigyázunk-bánja..../Persze ő is imádja a varrógépeimet. Ha varrok, ott áll, ki-be kapcsolja a gombokat, szemétben turkál, a lépcsős széken akrobata mutatványokat csinál //nézdd mama!!!!/
Mivel látja, hogy a nagyok egyedül esznek, neki is egyedül KELL ennie. És meglepő módon majdnem tökéletesen eszik /bal kézzel/. Szóval szerintem tökéletes, kiegyensúlyozott gyerek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)