Ma nem nagyon fogok a címadókról írni. Nem is tudnék jót, csak rosszat. Barnus négy napja vírust "nyelt", hány, hasmenése van, fexik, és pánik a kórház miatt. Eddig megúszta, de eddig sem volt nagydarab, de már átlátszó. Berta pedig köhög, krákog, folyik az orra. Tehát holnap orvos....
10 napja volt az oszt. taláélkozó, a 40. Nyár elején akartuk tartani, de az ofö nem ért rá. Így tudtam lelkileg készülni, örülni. Aztán jött a levél, ott tartottuk, ahol a szalagavató volt. Tehát a buszon már görcsöltem, mi lesz, ha valakit nem ismerek meg, ha nem sikerül, ha........Odaértem, kb 10-en voltak ott. És onnan csak egy örömködés volt....Mintha tegnap váltunk volna el. Dumcsi, öröm, zsongás. Aztán "keretek közé kellett szorítani az estét", ezért B.P. tanácsára leültülnk, rendeltünk. Aztán sorban elmondtuk, kivel mi történt. És közben néztem a régi barátaimat. Igaz, mindenki öregedett, változott, bölcsült, de nagyon közel éreztem magam hozzájuk. És persze Vali néni, ill VALI NÉNI!!!!!!84 éves, ő is meghatóan beszélt rólunk, mennyire szeretett bennünket, rengeteg dologra emléxik, mesél, szellemileg tökéletes, fizkailag is. Vannak halottak is, voltak, akik most sem jöttek, és voltak, akiket sajnáltam, hogy nem jöttek. Egyre inkább úgy érzem, ajándék, hogy akkor és ott ezekkel az emberekkel éltem meg 4 évet. Mert a doktor úr, a logopédus, a tanárnő, a jogász, ügyvéd, "libapásztor" ugyanolyan jófej, mint volt anno....Sőt......Z. Kati csendben odasúgta:csak hárman vagyunk, akik vállalják a hajszinünket....Hát, igen....Eddig azt hittem, más ezt igénytelenségnek érzi, mától erre is büszke lehetek....K.Kata mamája is él, állítólag néha emleget. Imádtam náluk lenni, a mamától láttam elöször ea tervszerű háztartásvezetést. És amikor padlizsánkrémet csinálok, mindig ő jut eszembe...Katáékat a sors azóta is tizedeli....A veje meghalt 34 évesen.
A sok felsorolásban a visszatérő mondat. A fiam/lányom x éves, önmegvalósít, y diplomája van..../eddig ismerős/, és sajnos nincs unokánk..Hát itt büszkén kihúzhattam magam....Nekem már van kettő.
És ahogy hallgattam a többieket, mindenkin azt éreztem, büszke ránk....
Voltak nagy fogadkozások, elhatározások. Szertenék a szűk baráti körömmel találkozni, talán sikerül.....De ez akkor is több hétre feltöltött pozitív energiával..../rám fér, nincs munkám....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése