2008. október 18., szombat

2007.11.10

tehát a saga folytatása.
Egyik este K. mutatott egy hirdetést: az álom lakást álomáron hirdették meg az álom helyen. Egy bibi volt, az ára. De a kibicnek semmi sem drága, reggel telefon, rögtön kaptunk időpontot. A lakás maga a tökély, csak bele kellene rakni a fenekem, valószínütlenül tökéletes az összkép. Rögtön szóltam a tulajnak, komolyan érdekel a lakás /K-től tanultam, ezt kell mondani./Pár óra beszélgetés-számolás után telefon , időpont kérés a konkretizáláshoz. Innen felgyorsultak az események és a telefonok. Röviden: kiderült, a házat sokkal többért megvennék tőlük, de menjünk a megbeszélt időpontban. Este újra összegyültünk, majd a becsület felemlegetése után az ajánlat: fizessünk + 100-zal többet. Rábólintunk, megírjük a szándéknyilatkozatot, de a kért előleget nem fogadják el. Telve reménnyel és tervvel haza, éjjel sok alvás nincs.
És persze törvényszerűen kezdődött a "vetítés"! Láttam magam a lakásban, a kertben, álmodoztam a berendezésről, szorongtam, mit-hova tegyek, vetítettem, mennyire jó lesz a gyerekeknek a téren, szántottam, vetettem, gyomláltam, láttam a vadszölőt a falon.....
Másnap :kiderül, a lakáson nem annyi a teher, mint amiről tudnak, hanem sokkal több. Három óra múlva kederül, még ennél is több, nem tudják eladni a lakást, mert a maradékból nem tudják a saját terveket finanszirozni. De jön az üzenet, K hívja fel őket egy óra múlva. Zokogva mesélik a nap történéseit, majd a döntés, innentől a lakás ára egy millával több.
Innen -úgy döntünk, -kiszállunk. Másnap reggel a tulaj telefonál, ha kihagyjuk az ingatlanost, akkor miénk a lakás. Na, ez nekünk nem megy!!!!!
Pár óra múlva az ingatlanos elmeséli:Miután neki is leadták a giga hitel létezését, tíz perc alatt kinyomozta, hogy a hitel annyi, mint amiről erdetileg is tudtak. A lakást azóta /is/ folyamatosan árulják, hirdetik. Kis időkülönbséggel hívták fel a tulajt a kolleganők. Mind a kettőnek azt mondták, nincs még vevő....
Az ingatlanos fönöknője tájékoztatott, a szándéknyilatkozattal semmit nem érünk, mivel a tulaj nem fogadott el pénzt, akkor áll el az eladástól, amikor akar.
Hát ennyit az adott szóról és a becsületről. Tnúlság:nics becsületszó, miért vagyok még mindig ennyire naív, miért hiszek makacsul az eleve elrendelt helyzetköl......
Ma végre eldöntöttem, megvesszük a kettes számú álomlakást. Legalábbis úgy néz ki. A fejleményekről majd később.

A gyererkek: még mindig betegek, Bertust még hordani kell a fülészetre, de már javul. Masszívan áll, és néha már lépegetni is próbál. Barnus nagyon unja a szobafogságot, sokat dumál, csak kommunikációs problémáim vannak, nem mindig értem, mit mond.

Nincsenek megjegyzések: