Tegnap, a 3 napos ünnep középső napján úgy döntött, szeretné egy kicsit a gyerekekkel tölteni az időt, és még egy csavarral kitalálta, hogy akár együtt meglátogathahtnánk Dédit. Nem tudom, szegény mit szólt, amikor megtudta, hogy fél óra múlva ellepjük otthonát. De mégis jobb volt, mert nem tudott sütni-főzni, ami őt teljesen kimeríti, mi pedig újra csak hízunk. Tehát felvonultunk, és örömködtünk. A kicsi ébren volt, és éber volt....Elöször csak csodálkozva nézte az új környezetet, a dédit.....Barnus rövid idő alatt rájött, megint ő lehet a központ, felpörgött teljesen, az egész repertoárját felvonultatta, és az utolsó fázis a sikítozás volt. Ebbe aztán K. is résztvett, ettől B. elképedt, hogy van, aki hangosabban tudja csinálni....Berta nyafogni kezdett, a család babás fele elindult hazafelé, B. velünk maradt, még egy fél órát kapott, hogy dédit elbűvölje.

Ennyi történt pünkösd vasárnapján.