2008.06.18

Már időtlen idők óta nem írtam, de.....
A napi rutin mellett sem volt sok időm. Dolgoztam peregtek a napok, folyton azt éreztem, hpgy megint többet vállaltam. De mindig én győztem! A munka kész lett időben, a gyerekeket láttam, még játszani is tudtunk, lányok eljártak olaszra, csak minden egy kicsit idegbajosan működött. Mellette K. lakás kérdése is igen lassan, de haladt.
Aztán kezdtek gyűlni a felhők /mint egy lányregényben/.
Öa. már egész évben rosszul volt, ez után a rosszul-rosszabbul van állapot működött. Két hete vasárnap reggel azzal a tudattal ébredtem,- végre egy polgári nap/nincs melo/. Aztán csengett a telefon, Öa. albérlője, hogy baj van, menjünk....Gyors telefon Cs-nek, de nem értem el. K-t keltettem, aki 4-kor feküdt le, mert bulizott. Szóval igen jó hangulatban rohantunk a Rádayba, időközben Cs is csatlakozott hozzánk. Ott kiderült, éjjel elesett, hallotta a törést, egész éjjel az ágyon ült, nem tudott megmozdulni. A pánikszintem az égben, gyorsan kezdtem a tennivalókat hadarni, de Öa angyali türelemmel hesegetett el. Én idegbeteg voltam, lányok dettó, két órát így pattogtunk, mire jött a mentő, kórházba be, az ügyeletes kórház összes balesetét végigvárva bebizonyosodott, törés-műtét.
Itt most nem taglalnám az egészségügyet, de...Szóval Kaffkai körülmények, emberhiány, fejetlenség...Egyetlen cél volt:túl kell élni. Egy hét után újabb kérdés, hova kerüljön innen? A lányokkal a doki közölte, ők csak az elfekvőbe tudják tenni, jó lenne, ha lenne más hely....Lányok borítékot odaadták, /sok-kevés?????/.
Hoszzú, több napos macera után egyetlen lehetőség az Irgalmas, de nem rehab...Ugyanazok a körülmények, kevés személyzet....ld. fenn. És Öa egyre rosszabb állapotban van, nem tudunk semmit, minden nap berohanunk, próbáljuk a lelkét gyógyítani, de inkább a lábát, a felfekvéseit, és a cukrát kéne rendbetenni. ..És még mindig nem tudjuk, meddig maradhat, mi lesz vele.
Cs a hét elején elutazott A-sal és a gyerekekkel nyaralni. Barnus a 3. nap palacsintázott, azóta második napja hasmenése van. A dokinő elöször felrendelte őket egy infúzióra a Lászlóba /én erre sikítófrászt kaptam/. A hírre Barnus jobban lett, újabb telefon:ha iszik, nem kell feljönni, de sokat igyon...Most ott tartanak, hogy fáj a hasa, és csak a zapa tudja jól melegíteni. Néha még hasmenése van, ma már hányt, és gyenge, a folyadékot pedig csak erős anyai ráhatással hajlandó meginni. És azt üzente, nincs jó kedve.
Berta pedig féltékeny és kihasználva a feltálalat és meg nem evett finomságokat befalja...
K-vel tehát rohanunk egész nap, telefonálgatunk, intézkedünk, vagyis ő, de teljesen profi szinten csinálja,,,Most még pénteken meg kellenne vennie a bútorokat is, mert egxy jó akció van, és csak pénteken tud vele élni, mert szombaton esküvőre megy, és egyben engem visz nyaralni.....
Hát itt tartok most. Leginkább egy lakatlan szigetre vágynék!Egy hete, hét végére Magdi szervezett egy "osztálytalálkozót", oda sem tudtam elmenni...Jó lenne nyaralni, lábat lógatni, de bennem van a frász....